Mozgás vagy képernyő?

Régen jelentkeztem blogbejegyzéssel. Nem azért, mert nincs mondandóm, hanem mert az elmúlt hónapokban szinte minden időmet a kutatásaink kötötték le. Jelenleg egyszerre több tudományos vizsgálatot vezetek, amelyek eredményeit publikáljuk. Van, ami már meg is jelent, és több cikkünk rangos nemzetközi tudományos folyóiratoknál vár a megjelenésre. A tudományos munka rendkívül időigényes, de hiszem, hogy hosszú távon a munkánk a gyermekek és a családok érdekeit szolgálja.

Az egyik legutóbbi kutatásunknál olyan eredményeket kaptunk, amelyek mellett nem tudok anélkül elmenni, hogy közérthető módon azt közzé ne tegyem. Úgy érzem, a nyári szünet közepén különösen fontos megosztani ezt a szülőkkel. Hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek a szabadban legyenek, kiránduljanak, játszóterezzenek, biciklizzenek, fára másszanak vagy egyszerűen csak önfeledten mozogjanak, ahelyett, hogy órákat töltenének a televízió, a mobiltelefon, a tablet vagy a számítógép előtt.

Ugyanis pontosan erről szól az egyik legutóbbi munkánk

Kutatásunk – amely jelenleg a Frontiers in Pediatrics című nemzetközi tudományos folyóirat bírálata alatt áll – 64, hat év alatti gyermek bevonásával zajlott. A résztvevőknél standardizált neurológiai vizsgálatot végeztünk, amelynek során 18 primitív és átmeneti reflexet értékeltünk, összesen 30 mérési pont alapján. Emellett a szülők egy kérdőívet töltöttek ki, amely a gyermekek digitális eszközhasználati szokásait mérte fel.

Az eredmények számunkra is meglepően egyértelműek voltak. Azt találtuk, hogy minél több időt töltött egy gyermek a digitális eszközök, digitális média használatával, annál magasabb volt a fennmaradt primitív reflexek száma. Az összefüggés statisztikailag rendkívül erős volt.

Fontos hangsúlyozni, hogy kutatásunk nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot. Nem állíthatjuk, hogy a képernyőhasználat önmagában okozza a primitív reflexek fennmaradását. Azt viszont kijelenthetjük, hogy a két jelenség között olyan erős kapcsolatot találtunk, amely további, nagyobb mintán végzett kutatásokat tesz szükségessé. Ezen kívül az is nyilvánvaló, ha egy gyermek a tabletet bámulja vagy a telefont nyomogatja, esetleg órk hosszat a TV előtt ül, akkor azzal egyidőben nem játszik a játszótéren, nem kirándul vagy focizik.

Miért gond, ha hároméves kor után fennmaradt primitív reflexeket találunk valakinél?

A primitív reflexek a csecsemőkor természetes részei. Segítik az újszülött alkalmazkodását, fejlődést az élet első hónapjaiban.

Ahogy azonban az idegrendszer fejlődik, ezeknek a reflexeknek fokozatosan gátlás alá kell kerülniük. Ezzel párhuzamosan alakulnak ki az akaratlagos mozgások, az egyensúly, a finommotorika, a figyelem és az önszabályozás magasabb idegrendszeri folyamatai. Egy-egy primitív reflex gátlása a mozgásnak köszönhetően valósul meg.

Ha ezek a csecsemőkori reflexek, automatikus mozgásminták a vártnál tovább „életben maradnak”, az többek között az alábbi tünetekkel járhat együtt:

• mozgáskoordinációs nehézségek,

• egyensúlyi problémák,

• gondok a figyelemmel,

• szenzoros feldolgozási zavarok,

• tanulási problémák,

• viselkedésszabályozási nehézségek.

  
  

Ezért is vizsgálják ma már világszerte egyre többen a primitív reflexeket, mint az idegrendszeri érés, működés egyik lehetséges objektív jelzőjét. Itt említem meg, hogy a kutatásunkban azt találtuk, hogy leginkább azok a primitív reflexek maradnak fennt a digitális eszközök túlzott használatával párhuzamosan, melyek a figyelmet, a viselkedést, a motoros koordinációt és a gyermek szorongási szintjét negatívan befolyásolják.

Mire van tehát szüksége egy fejlődő idegrendszernek?

Erre a válasz nagyon egyszerű:

MOZGÁSRA! (Természetesen szenzoros ingerekre, tehát hangokra, képekre, szagokra, tapintásra, stb. is, de ezek pontos feldolgozásának idegrendszeri feltételét a mozgás fogja megalapozni.)

SOK MOZGÁSRA!

VÁLTOZATOS MOZGÁSRA!

A fejlődő idegrendszer nem a kanapén vagy a fotelben, hanem mozgás közben épül, fejlődik.

A játszótér valójában egy természetes idegrendszeri fejlesztő központ.

A hinta fejleszti a vesztibuláris rendszert.

A mászóka javítja a testtudatot, a koordinációt és a két agyfélteke együttműködését, ráadásul 5-6 primitív reflex gátlását segíti elő.

A futás, az ugrálás, a gurulás, a forgás, az egyensúlyozás és a labdajátékok olyan ingereket biztosítanak az agynak, amelyeket semmilyen digitális eszköz nem képes pótolni.

A kirándulás ennél is többet ad. Az egyenetlen talaj, a kövek, a gyökerek, az emelkedők és a lejtők folyamatos alkalmazkodásra késztetik az idegrendszert. Minden lépés új inger. Minden mozdulat új tanulási lehetőség. A természetben eltöltött idő egyszerre fejleszti a mozgást, az érzékelést, a figyelmet és a stresszkezelést.

A kutatásunk egy nagyon fontos kérdést még nem vizsgált

A jelenlegi kizárólag azt az összefüggést kutattuk, hogy van-e kapcsolat a digitális médiahasználat és a primitív reflexek fennmaradása között. Tehát van-e kapcsolat az idegrendszer érési folyamata és a digitális eszközhasználatra fordított idő között.

Nem foglalkoztunk azonban a digitális eszközök talán legsúlyosabb következményével, a hozzászokással, a digitális addikció kialakulásával.

Pedig ma már egyre több nemzetközi kutatás figyelmeztet arra, hogy a korai életkorban megjelenő intenzív képernyőhasználat növelheti a problémás médiahasználat, a viselkedési függőségek, a figyelmi problémák és az önszabályozási nehézségek kialakulásának kockázatát.

Ez önmagában is komoly figyelmet érdemel.

A kutatásunkat folytatni fogjuk. Nemcsak több gyermek bevonásával, hanem szélesebb életkori skálán. Ugyanis sajnos joggal feltételezzük, hogy kicsit idősebb korban intenzívebb mobiltelefonhasználat rontani fog az amúgy sem szép képen.

Addig is javasom, hogy ne felejtsük el: A gyermekkor nem ismételhető meg!

Az első életévekben az agy hihetetlen ütemben fejlődik. Ilyenkor alakulnak ki azok az idegrendszeri kapcsolatok, amelyek egész életünkre hatással lesznek.

Ezt a fejlődést nem a képernyők támogatják, hanem a mozgás, a játék, a természet, a társas kapcsolatok és a valódi élmények.

Lehet mesét nézni.

Lehet videót nézni.

Lehet időnként tabletezni is.

De ezek soha nem válhatnak a gyermek mindennapjainak meghatározó részévé!

Mert a fejlődő idegrendszernek elsősorban nem pixelekre, hanem mozgásra van szüksége.

Ha választani lehet egy óra televíziózás és egy óra játszótér között, válasszuk a játszóteret.

Ha választani lehet egy tablet és egy családi kirándulás között, válasszuk a kirándulást.

Ha választani lehet egy mobiltelefon és egy közös labdázás között, válasszuk a labdát.

Lehet, hogy a mozgással eltöltött idő ma „csak” egyszerű játéknak tűnik, valójában azonban minden futás, minden mászás, minden hinta, minden ugrás és minden mozgással eltöltött perc és óra a gyermek fejlődő idegrendszerének egyik legfontosabb „befektetése”.

És ha velük mozgunk mi felnőttek is, ennél aligha adhatunk értékesebb ajándékot a gyermekeinknek, unokáinknak.

Természetesen tudom, hogy nem minden nap alkalmas hosszabb szabadtéri programokra. Nyáron előfordulhatnak extrém meleg napok, máskor pedig az eső vagy a viharos időjárás tartja otthon a családokat.

Ilyenkor is fontos azonban, hogy a gyermek idegrendszere ne csak passzív képernyőnézéssel „töltse az időt”. A lakásban is rengeteg olyan mozgásos játék végezhető, amely támogatja az idegrendszer érését, fejleszti az egyensúlyt, a koordinációt és a szenzomotoros képességeket.

Éppen ezért szeretettel ajánlom a Stephens–Sarlós Program mozgásfejlesztő mesekönyveit, illetve a Stephens-Sarlós Program 2.0-t. A mesekönyvek játékos formában ösztönzik a gyerekeket mozgásra, és kellemes közös élményt nyújtanak az egész család számára. A felnőtteknek szóló könyv további egyszerű gyakorlatokat tartalmaz különböző problémákra, nehézségekre.

A könyvek jelenleg kedvezményes áron érhetők el a Nyitott Akadémia oldalán, így a nyári melegben vagy rossz idő esetén is lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek játékosan, örömmel mozogjanak otthon.

Illusztrációk: AI-generált képek