Az értő olvasás egyenlő a csodával. Varázslatos kaput nyit a képzelet birodalmába, miközben segít megérteni a világot, tanulni, és önállóan eligazodni az életben. Ehhez a csodához az érzékszerveinknek, főként a látószervnek, az egyensúlyérzékelés szervének, a hallószervnek, vagy éppen annak a körülírhatatlan szervünknek, mely a testrészeink egymáshoz viszonyított helyzetét érzékeli, harmóniában kell működniük. Nemcsak egymással, hanem az idegrendszer sok-sok milliárd idegsejtjével együtt.
Időnként hiányzik ebből a bonyolult rendszerből valami, ami nehézkessé, nehézzé, vagy szinte lehetetlenné teszi az olvasás készségének elsajátítását. Ezáltal bezárul egy olyan kapu a gyermek előtt, melyen keresztül átlépve mesés kalandokat és izgalmas felfedezéseket élhet át, vagy éppen a világ megismerésének egy módjától fosztja meg a gyermeket. Természetesen annak, aki nem tanul meg értő módon olvasni, az olyan hétköznapi dolgok is problémát fognak okozni, mint egy szerződés, egy használati utasítás vagy egy egyszerű újságcikk elolvasása, megértése.
Egy nagyobb gyermek számára az olvasás már nemcsak varázslat, hanem bölcsesség is: ablak a múltra, tükör a jelenre és iránytű a jövőhöz. Az olvasott sorok között ott rejlenek a válaszok a kérdésekre, amelyek formálják gondolatait, ébresztik empátiáját és erősítik önálló személyiségét. Az olvasás olyan kincs, amely gazdagítja a lelket, és olyan útitárs, amely végigkíséri az embert az élet minden szakaszán. Ezért a lehetőségekhez képest meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy egy gyermek megtanuljon olvasni.
Sajnos vannak esetek, amikor a megoldás az olvasással kapcsolatos problémák megszüntetésére (ha egyáltalán létezik megoldás) nagyon speciális. De vannak szerencsére olyan helyzetek (és ezek vannak sokkal többen), amikor viszonylag egyszerűen kezelhető az olvasási nehézség, olvasási zavar, vagy éppen a diszlexia bármely tünete.
Miért fontos különbséget tenni a tényleges diszlexia és a diszlexia tünetei között?
A diszlexia pontos hátterének jelentősége
A diszlexia nem csupán általános olvasási nehézséget jelent, hanem egy komplex idegrendszeri eltéréssel járó állapotot, amely az agy bizonyos területeinek strukturális és funkcionális különbségeire vezethető vissza. Az MRI-alapú kutatások szerint például a bal oldali nyelvi feldolgozásért felelős régiók eltérő aktivitást mutathatnak diszlexiás gyermekeknél, és a szürkeállomány csökkent térfogata, valamint a fehérállományi kapcsolatok eltérései is megfigyelhetők.
Az olvasási nehézségeket azonban nem mindig organikus (szervi) problémák okozzák. Sokszor a gyermek környezete ahol felnő, vagy az idegrendszerének éretlensége, amit többek között a primitív reflexek fennmaradása jelez, áll a diszlexiás tünetek hátterében. Az okok feltérképezése, elkülönítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a megfelelő fejlesztési módszert alkalmazzuk.
A primitív reflexek szerepe a diszlexia tüneteiben
Előfordul, hogy bizonyos primitív reflexek, amelyeknek csecsemő-, illetve kisgyermekkorban természetes módon kellene gátlás alá kerülniük, „életben maradhatnak”. Ezek a kiváltható csecsemőkori reflexek jelzik, hogy az agykéreg még nem „érett meg” és nem gátolta le a primitív reflexek működését. Ugyanis az érett agykéreg sejtjei termelik azt az ingerületátvivő anyagot, mely az érés során megakadályozza a primitív reflexek működését.
Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR) például akadályozhatja a szövegsorok folyamatos követését, mivel a reflex aktiválódása során a fej forgása befolyásolja a szemek mozgását. A tónusos labirintus reakciók (TLR) fennmaradása az egyensúlyérzék és a testtartás szabályozásában okozhat problémát, ami megnehezíti az ülve történő koncentrációt, például olvasás vagy írás közben. A Moro reflex fennmaradása, amely a védekező reakciókért felelős kisbaba korban, szorongást és figyelemzavarokat idézhet elő. A szimmetrikus tónusos nyaki reflex (STNR) megmaradása pedig a test feletti kontrollt és a vizuális ingerek feldolgozását nehezítheti, amelyek mind közvetlen hatással vannak az olvasási folyamatokra. Ezek a reflexek gyakran jelen vannak olyan gyermekeknél, akik diszlexia tüneteit mutatják, de nem feltétlenül szenvednek tényleges, azaz organikus diszlexiában.
Az idegrendszer éretlensége és a tünetek háttere
A fentiekből kitűnik, hogy az olvasási nehézségek mögött gyakran az idegrendszeri éretlenség állhat, amely nem egyenlő a diszlexia diagnózisával, csak a diszlexiához hasonló tüneteket produkál.
Az idegrendszer fejlődése gyermekenként eltérő ütemű lehet, és egyes gyerekek szenzomotoros funkciói lassabban érhetnek el egy olyan szintet, amely az olvasáshoz és íráshoz szükséges koordinációt, működést biztosítja. Ha a primitív reflexek fennmaradnak, nem csak az idegrendszer éretlenségét jelzik, hanem akadályozhatják az akaratlagos finommotoros mozgások fejlődését, így a betűk formálásának és felismerésének képességét, illetve az olvasáshoz szükséges érzékszervek pontos működését is. Ezért a tünetek hátterének feltárása során érdemes az idegrendszer érettségét és a primitív reflexek jelenlétét is vizsgálni.
A pontos diagnózis és célzott fejlesztés fontossága
A tényleges diszlexia diagnosztizálása megköveteli a strukturális és funkcionális agyi eltérések, például az MRI-eredmények és a viselkedési tünetek alapos elemzését. Azoknál a gyermekeknél, akiknél nem figyelhetők meg ezek az eltérések, de diszlexiára utaló tüneteket mutatnak, például betűcserét, szövegben való tájékozódási nehézségeket vagy az olvasás elutasítását, feltétlenül gondolni kell az idegrendszeri éretlenségre. Az ilyen esetekben a fejlesztésnek az idegrendszer érésére kell koncentrálnia, reflexgátló gyakorlatok, szenzomotoros tréningek vagy célzott fejlesztő programok révén. A pontos diagnózis tehát kulcsfontosságú, mert lehetővé teszi, hogy az érintett gyermekek számára a legmegfelelőbb és leghatékonyabb támogatást nyújtsuk, amely segíti őket az olvasási és tanulási készségeik javításában.
Miért fontos mind ez?
Az olvasás alapvető az ismeretszerzéshez és a tanuláshoz
Az olvasás az egyik legfontosabb készség, amely lehetővé teszi, hogy egy gyermek hozzáférjen a világról szerzett tudásához. Az iskolában szinte minden tantárgy – a természettudományoktól a történelemig – az olvasott szövegek megértésére épül. Ha egy gyermek nem tanul meg folyékonyan olvasni és nem érti, amit olvas, az jelentős hátrányba kerül a tanulásban. Az olvasási készségek hiánya miatt nem tudja elsajátítani a tananyagot, ami hosszú távon rontja az iskolai teljesítményét és az önbizalmát. Az olvasás képessége tehát az életre szóló tanulás alapja.
Az olvasás a mindennapi életben is nélkülözhetetlen
Az olvasás nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is alapvető készség. Egy gyermek, aki jól tud olvasni és érti, amit olvas, képes eligazodni az utasítások, tájékoztatók, vagy akár egy sütemény recept szövegében is. Az olvasás segít az önállóság fejlesztésében, hiszen a gyermek képes lesz egyedül megoldani olyan helyzeteket, amelyekhez írásbeli információk feldolgozására van szükség. Ezen túl az olvasás lehetővé teszi, hogy egy gyermek szórakozást és kikapcsolódást találjon a könyvekben, amely megmozgatja, gazdagítja a fantáziáját. Megoldási javaslatokat kínál az élet számos apró-cseprő, illetve nagyobb problémáinak megoldására.
Az olvasás fejleszti az agyat és a szociális készségeket
Az olvasás nemcsak a tudást gyarapítja, az érzelemvilágot színesíti, hanem fejleszti a gondolkodási és problémamegoldó készségeket is. Az olvasott szövegek megértése során a gyermek megtanul összefüggéseket felismerni, következtetéseket levonni és új ismereteket kapcsolni a már meglévő tudásához. Emellett az olvasás empátiát is fejleszt, hiszen a történetek révén a gyermek mások érzéseibe és gondolataiba nyer bepillantást. Az olvasás tehát nemcsak intellektuálisan, hanem érzelmileg is gazdagítja a gyermeket, felkészítve őt arra, hogy jobban megértse és kezelje a világot maga körül.
A szülőknek és pedagógusoknak fontos felismerni, hogy nem minden olvasási nehézség jelent valódi diszlexiát, hiszen gyakran az idegrendszer éretlensége áll a háttérben, ami megfelelő fejlesztéssel orvosolható. A csecsemőkori reflexeket gátló, az idegrendszer érését elősegítő gyakorlatok napi szintű elvégzésével ők maguk is aktívan segíthetnek a gyermekeknek, az olvasás csodájának magabiztos elsajátításában.
A Stephens-Sarlós Program
A Stephens-Sarlós Program című könyvem világszerte több mint 40 000 példányban kelt el. A könyv bemutatja, hogyan állhat az idegrendszer éretlensége olyan látszólag különböző állapotok hátterében, mint az ADHD, az érzékszervi feldolgozási zavarok (SPD), olvasási és írási nehézségek, beszédfejlődési problémák, ágybavizelés, ügyetlenség és bizonyos autista tünetek, valamint gyakorlatokat tartalmaz, amelyek enyhíthetik vagy akár megoldhatják ezeket a problémákat.
Referenciák
Gieysztor, E. Z., Choińska, A. M., & Paprocka-Borowicz, M. (2018). Persistence of primitive reflexes and associated motor problems in healthy preschool children. Archives of Medical Science, 14(1), 167–173.
Hazzaa, N., Shalaby, A., Hassanein, S., Naeem, F., Khattab, A., & Metwally, N. (2021). Assessment of balance functions and primitive reflexes in children with learning disability. Ain Shams Medical Journal, 72(1), 97–103.
Klingberg, T., Hedehus, M., Temple, E., Salz, T., Gabrieli, J. D., Moseley, M. E., & Poldrack, R. A. (2000). Microstructure of temporo-parietal white matter as a basis for reading ability: Evidence from diffusion tensor magnetic resonance imaging. Neuron, 25(2), 493–500.
McPhillips, M., & Sheehy, N. (2004). Prevalence of persistent primary reflexes and motor problems in children with reading difficulties. Dyslexia, 10(4), 316–338.
Melillo, R., & Leisman, G. (2009). Autistic spectrum disorders as functional disconnection syndrome. Reviews in the Neurosciences, 20(2), 111–131.
Raschle, N. M., Chang, M., & Gaab, N. (2011). Structural brain alterations associated with dyslexia predate reading onset. NeuroImage, 57(3), 742–749.
Vandermosten, M., Hoeft, F., & Norton, E. S. (2016). Integrating MRI brain imaging studies of pre-reading children with current theories of developmental dyslexia: A review and quantitative meta-analysis. Current Opinion in Behavioral Sciences, 10, 155–161.