Alig egy éve egy kanadai kutatócsoport (Laliberte, Farah, Steiner, Tariq, Bui ) egy rendkívül fontos kutatásról számolt be. Egereken vizsgálták azt, hogy a markoló reflex hogyan kerül gátlás alá. Feltérképezték azokat a szenzomotoros folyamatokat, ingerületátvivő anyagokat, érző, mozgató és asszociációs pályákat, melyeknek szerepük van abban, hogy egy bizonyos időn túl a reflex gátlás alá kerüljön.
Megállapították, hogy amint az agykéreg eléri a megfelelő érettségi szintet, és az automatikus mozgást felváltja az akaratlagos mozgás, a kéreg elindítja azt a folyamatot, melynek során az adott primitív (csecsemőkori) reflex gátlás alá kerül.
Miért is fontos ez? Egyrészt azért, mert bizonyítást nyert, hogy az agykéreg megfelelő érettsége szükséges ahhoz, hogy egy adott csecsemőkori reflex gátlás alá kerüljön. Ha fordítva vizsgáljuk a kérdést, akkor úgy is fogalmazhatunk, ha egy csecsemőkori reflex egy bizonyos életkor után kiváltható, akkor az a kérgi funkciók éretlenségét jelzi.
Vessünk egy pillantást arra, hogy milyen tünetek, tünetegyüttesek fennállásakor válthatók ki (akár felnőtt korban is) azok a primitív, vagy csecsemőkori reflexek, melyeknek két és fél-három éves kor körül gátlás alá kellett volna kerülniük.
Az általam tesztelt gyermekeknél (ha csak az utóbbi három évet nézzük, ez közel kétezer gyermeket jelent) az ADHD tünetcsoport esetében, bizonyos autisztikus tüneteknél, de ugyanígy a szobatisztaság hiánya, székletvisszatartás, a megkésett beszédfejlődés, a beszédészlelési, beszédképzési gondok, a nyelési nehézségek, a viselkedési problémák, az ügyetlenség, az írás és az olvasás során jelentkező gondok, sőt, egyes szorongásos tünetek, önértékelési zavarok mögött is ott bújnak meg a le ne épült reflexek.
Hogyan lehet azt, hogy ilyen sokszínű a le nem épült reflexek nyomán keletkezett zavar? Úgy lehet, hogy a reflexek is igen változatosak. Mindegyiknek megvan a maga szerepe a csecsemő életében. Van olyan, amelyik a beszédképzést alapozza meg. Egy másik hozzásegíti a babát ahhoz, hogy képes legyen magát a világtól elhatárolni, érzékelje azt, hogy meddig tart ő, és hol kezdődik az őt körülvevő világ. Más reflexek ahhoz járulnak hozzá, hogy a gyermek idegrendszere képes legyen érzékelni, a fejének a térbeli helyzetét. Megint másik reflexek a szem-kéz koordinációt fogják előkészíteni. Van amelyiknek a felülésben vagy a felállásban van szerepe. Több reflexnek a védekezés a funkciója, illetve közvetve vagy közvetlenül mindegyiknek hatása van az izomtónus beállítására.
Abban az esetben, ha egy-egy reflex nem váltódott ki megfelelő mennyiségben és minőségben a baba születését követő első hónapokban, (illetve egy-két reflex kicsit később), akkor a hozzájuk tartozó pályák és agykérgi területek nem kaptak elég stimulációt az éréshez. Az éretlen agykéreg úgy fogja értelmezni a helyzetet, hogy szükség van még a reflexes mozgásokra, így nem fogja őket gátolni.
Talán ezt úgy lehet elképzelni, hogy az agykéreg „éhes”. Csak akkor tud rendesen jóllakni, ha megfelelően táplálják. A szenzoros ingerek által kiváltott reflexes mozgások képezik az kéreg számára a "táplálékot". Egészen addig nem mondja azt az agykéreg, hogy „Köszönöm szépen, jóllaktam, elég volt, nem kérek többet!”, ameddig „éhes”. Mihelyt elegendő „táplálékot” kap, küldi a jelet, hogy már nem kér enni. Ekkor tűnnek el a csecsemőkori reflexek, hiszen nincs szükség több ilyen jellegű „táplálékra”.
Nem véletlen, hogy a tünetek sokszínűségében van egy közös tényező. Az ÉRTELENSÉG. Ami megnyilvánulhat ugyanúgy az éretlen viselkedésben, az éretlen mozgásmintákban, az éretlen ceruzafogásban, mint az éjszakai bepisilésben, a hisztizésben, az olvasásra való képtelenségben, a fáradékonyságban és még lehetne folytatni a sort.
Miért kell bizonyos gyakorlatokat végezni annak érdekében, hogy a csecsemőkori reflexek gátlás alá kerüljenek? Azért, mert azokat a pályákat, kérgi területeket kell ingerelni, amelyek az adott reflex gátlásáért felelősek.
Aki többet szeretne tudni a témáról, a könyvemből juthat információkhoz, illetve ott megtalálja a leginkább javasolt gyakorlatokat.
És ne felejtsük el! Amikor idős korban vagy bizonyos betegségeknél az agykéreg veszít az aktivitásából, a csecsemőkori reflexek felszabadulhatnak. Mit lehet ilyenkor tenni? Biztosan kitalálták; tornázni kell, végezni kell a gyakorlatokat.