Egy kisbaba, kisgyermek fejlődése csodálatos dolog. Fantasztikus látni egy szülőnek, nagyszülőnek és bárkinek, ahogyan felfedezi a világot a kis jövevény, reagál a mosolyra, az emberi szóra. Izgalmas és egyben felemelő érzés megfigyelni, hogy miként lesz napról napra ügyesebb, hogyan teremt kapcsolatot a környezetével, kommunikál az őt körülvevő emberekkel.
Az első gyermek szülője számára kihívást jelenthet annak felmérése, hogy gyermeke beszéde és mozgása megfelelően fejlődik-e, minden rendben van-e a kisbabával, kisgyermekkel. Fiatal szülőként nem rendelkezik korábbi tapasztalatokkal és sokszor a fejlődési mérföldkövek ismeretével sem. Referenciakeret nélkül nehéz különbséget tenni a fejlődés normális eltérései és olyan késések vagy problémák között, amelyek esetleg beavatkozást igényelhetnek.
Bár a gyermekek fejlődésével kapcsolatban sokféle információhoz lehet hozzájutni az internet vagy a szakirodalom segítségével, de néha nehéz eligazodni a sok információ között. Ha késik a beszéd megindulása, vagy elakadás van a mozgásfejlődésben, sokszor türelemre intik a szülőt, ami nem feltétlenül jó ötlet. Gyakran lehet azt hallani, hogy Einstein is csak négyéves korában kezdett el beszélni. Meglehet. Azonban az „Einsteinek” kivételesek és nagyon kevesen vannak.
Magam részéről csatlakozom azokhoz a szakemberekhez, akik a „the sooner the better” elvet vallják, azaz a „minél hamarabb, annál jobb” fejlesztés, tornázás mellett teszik le a voksukat. (A témáról a Stephens-Sarlós Program c. könyvből többet megtudhat.)
Szerencsére sok kisbaba fejlődése megfelelő tempóban történik. Időnként viszont kisebb-nagyobb megtorpanások tapasztalhatók. Nem emeli fel a fejét, nem fordul hasról hátra és vissza, nem ül fel időben, nem indul el. Vagy éppen elindul, de túl sokáig lábujjhegyen jár. Aszimmetrikus a mozgása, kimarad a mászás, a kúszás, megkésik a beszédfejlődése, vagy háromévesen még egyáltalán nem beszél. Ha nincs a gyermeknek szervi problémája, akkor az elakadás oka legtöbbször az idegrendszer érésének lassabb üteme.
Azt, hogy az idegrendszer lassabban érik, illetve valamilyen elakadás áll fenn, mutatják azok a csecsemőkori (primitív) reflexek is, amelyek időn túl kiválthatók. (Erről egy korábbi blogbejegyzésben már írtam.)
A primitív reflexek időben történő gátlása több okból is kulcsfontosságú. Először is, ezek a reflexek a magasabb kognitív funkciókért felelős agykéreg éretlenségét jelzik. Ha nem sikerül ezeket a reflexeket gátolni, az az agy kifinomult feldolgozási képességeinek fejlődésében bekövetkezett késedelemre utal.
Másodszor, a primitív reflexek időben történő gátlása szorosan összefügg a beszédfejlődéssel. Ezek a reflexek, mint például a szopó- vagy a szopó-kereső reflex, csecsemőkorban szükségesek a túléléshez, de fokozatosan el kell „halványulniuk”, ahogy a gyermek idősebbé válik. Ha ezek a reflexek a várt életkoron túl is fennmaradnak, megzavarhatják a beszédprodukcióhoz szükséges koordinációt, ami késedelemhez vagy nehézségekhez vezethet a nyelvi fejlődésben.
Továbbá a primitív reflexek gátlása döntő fontosságú a megfelelő motoros fejlődéshez. Ahogy a gyermek növekszik és elnyeri az akaratlagos mozgások feletti kontrollt, az agykéreg gondoskodik a primitív reflexek „kikapcsolásáról”. Ezzel válik lehetővé a kifinomultabb és szándékosabb cselekvések kivitelezése. A megfelelően érett idegrendszer olyan ingerületátvivő anyagokat termel (pl. GABA, glicin), melyek a már nemkívánatos reflexek gátlását idézik elő. Ennek hiánya akadályozhatja a finom és durva motoros készségek fejlődését, ami a kúszás, a járás és más fizikai mérföldkövek késéséhez vezethet.
A primitív reflexek megfelelő életkoron túli fennmaradása hatással lehet a viselkedésre is. Az automatikus reakciók megzavarhatják a gyermek azon képességét, hogy megfelelően szabályozza reakcióit és válaszait. Ez impulzív vagy hiperaktív viselkedést eredményezhet, ami hatással lehet a másokkal való interakciókra és az általános szociális fejlődésre.
Tapasztalataim szerint nagyon sok esetben meglepően kevés impulzus (tréning) elegendő ahhoz, hogy a kisgyermek fejlődése megfelelően alakuljon.
A weboldalamon megtalálhatók azok a gyakorlatok, melyeket a szülő a kisgyermekével végezhet.
A gyakorlatokat másfél–négy éves kor közötti gyermekeknek ajánlom. Illetve azoknak az idősebb gyerekeknek is segíthetik a fejlődését, akik nem képesek a bonyolultabb gyakorlatok elvégzésére, és jelentős szülői együttműködést igényelnek.
Commentaires