Pár évvel ezelőtt a pszichológus kolléganőm azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy tudok-e olyan kisgyermeken segíteni, aki 7-8 napon keresztül visszatartja a székletét. Ő, mármint a kolléganőm, végére ért a terápiának, de a kisfiú csak nem akart normális időközönként kakilni.
Az első találkozásunk alkalmával a kisfiút, akit nevezzünk Bécinek, alig tudtam megvizsgálni. Kapaszkodott apukája nadrágjába. Nagyon sovány volt, a szemei beesettek. Hosszas rábeszélés után sikerült elérnem, hogy elengedte a papája gatyájának a szárát, és leült mellém a szőnyegre.
Ha emlékeim nem csalnak, az összes megvizsgált reflexe megvolt. Igaz akkoriban csak nyolc reflexet vizsgáltam. Szerencsére a megvizsgáltak között voltak azok is, amelyek Béci problémájának hétterében álltak.
A szülők jelen voltak a vizsgálatnál. Nem vagyok biztos benne, hogy mindent megértettek a magyarázatomból, ugyanis mindketten nagyon aggódtak. Béci 6 éves volt, és a következő évben kellett kezdenie az iskolát. Elképzelhetetlennek tűnt számukra, hogy a székletvisszatartással iskolába menjen. Mi lesz akkor, ha éppen úgy alakul, hogy a suliban kakilja össze magát nyakig? Így is szorong. Egy ilyen esemény darabokra törheti az amúgy is halovány önbizalmát. Inkább elintézik valahogyan az évhalasztást. Nem könnyű döntés, mert Béci amúgy is évvesztes. Minden izgalom, szorongás és aggódás ellenére a szülők azt nagyon is jól megértették, hogy bár kevés gyakorlatot kell elvégeznie Bécinek naponta, de mindennapos gyakorlásra lesz szükség.
Pontosan emlékszem, hogy október eleje volt. Megbeszéltük, hogy januárban találkozunk ismét. Karácsony előtt pár nappal kaptam egy smst, hogy Béci egy hete minden nap kakil. Január végén, amikor viszont láttam a kisfiút, alig ismertem meg, pedig csak szűk négy hónap telt el az utolsó találkozásunk óta. Kikerekedett a kis arca, mosolygott, és nem volt semmi probléma a vizsgálattal. A nyolc reflexéből addigra öt „felszívódott”. Húsvét környékén egyszer még előfordult egy kis visszaesés, de azt követően minden nap volt a gyermeknek széklete.
Két hete összefutottam a Nyugati pályaudvarnál a családdal. Az édesanya köszönt rám. Béci idén felvételizik az egyik legjobb vidéki gimnáziumba. 180 cm magas, kosarazik és csak annyira emlékszik az egészből, hogy mindennap forognia kellett a papája fogószékében.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miként függ össze egyes csecsemőkori reflexek fennmaradása a székletvisszatartással?
A bélműködés szempontjából a vesztibuláris rendszer (a belső fülben található három félkörös ívjárat, a tömlőcske és a zsákocska; másnéven egyensúlyérzékelő szerv) szerepet játszik a székletürítésben részt vevő izmok koordinálásában. Ha a vesztibuláris rendszer nem működik normálisan, a gyermekeknek nehézségeik lehetnek a székletürítéssel, azaz előfordulhat, hogy visszatartja a kakit.
Az egyensúly érzékelő szervünk a születésünk pillanatában nem teljesen fejlett. Ahhoz, hogy „megérjen”, a fej mozgására van szüksége a tér minden irányában. Az a csecsemő, akinek az izomtónusa túl feszes, vagy hipotón, azaz „laza”, nem képes úgy és annyit mozgatni a fejét, hogy a belső fülben ez a piciny szervecske megfelelő mennyiségű és minőségű ingert kapjon. Ez egyrészt bizonyos csecsemőkori reflexek megmaradásához vezet, másrészt pedig a belső fülben található vesztibuláris szerv kisebb-nagyobb szintű éretlenségéhez.
A születés után teljes mértékben hat ránk a gravitáció. A gravitációs térben kell az izmainknak megtartani a testünket, és ebben a térben kell a legparányibb izomnak is olyan tónusban lennie, hogy az adott szerv optimális működését biztosítani tudja. Legyen az a szemünk, a hallószervünk, vagy éppen a beleink, a végbelünk.
Tehát a vesztibuláris diszfunkcióval rendelkező gyermekeknél nehézségek léphetnek fel a székletürítéssel kapcsolatban. A kialakult székletvisszatartáshoz gyakran kellemetlen közérzet és fájdalom társul. Ez a testtartáson keresztül visszahat a vesztibuláris rendszer normális működésére, ami újabb izomtónus és testtartásbéli problémákhoz vezet. Ehhez társul a félelem a fájdalomtól, amit a napokon keresztül visszatartott kemény széklet okoz. Kialakul egy ördögi kör. Hogyan lehet véget vetni ennek az igen kellemetlen állapotnak?
Egyrészt az éretlen reflexek felszámolásával, azaz a megfelelő gyakorlatok rendszeres végzésével, illetve az ezzel egyidőben történő vesztibuláris ingerléssel.
A szükséges gyakorlatok megtalálhatók az általam írt könyv megfelelő fejezetében, és ez az új videócsomag tizenkettő gyakorlatot tartalmaz.
A vesztibuláris ingerlésre javaslom a gurulásokat, forgásokat, pörgéseket, bukfenceket, cigánykereket, és persze a játszótereken található hintákat, csúszdákat, pörgős-forgós eszközöket, trambulinokat és libikókákat.
Mint annyi más problémának, a székletvisszatartás orvoslásának is az egyik lehetséges megoldása a mozgás.