Nemrég beszélgettem egy budapesti óvoda vezetőjével, aki elmondta, hogy az óvodába lépő hároméves gyermekek több, mint fele úgy kezdi el az óvodás éveit, hogy nem szobatiszta. Többségük bepisil, de olyanok is vannak, akik bekakilnak. Mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi különös, majd elmúlik. Előbb-utóbb valószínűleg így is lesz. Ám azok a 12-16 éves gyerekek, akiknél még gyakran előfordul, hogy éjszaka nem ébrednek fel arra, hogy pisilni kell, szégyellik a történteket. A szégyenérzet gyakran válik bűntudattá, frusztrációvá, önértékelési zavarrá. Amikor valaki négy-ötévesen nem szobatiszta, nem tudhatja senki előre, hogy ez az állapot meddig fog tartani. A későbbi bajoknak elejét lehet venni, ha elég korán kezdünk el foglalkozni a problémával.
A hozzáférhető adatok alapján az ágybavizelés, más néven éjszakai enurézis, gyakori probléma a gyermekek körében. Az ötévesek 15-20%-át, a tízévesek 5-10%-át érinti. Bár az ágybavizelés pontos okai nem teljesen tisztázottak, a kutatások szerint az idegrendszer döntő szerepet játszik.
Az idegrendszernek mindkét része, a központi és a környéki, részt vesz a hólyagműködés szabályozásában. A központi, amely az agyat és a gerincvelőt foglalja magában, irányítja a szervezet általános működését, beleértve a hólyagot is. A környéki, azaz az idegek, felelősek a központi idegrendszerből származó jelek továbbításáért, illetve ezek szállítják a külső környezetből és a szervekből származó jeleket a központ felé, hogy ott megtörténjen a feldolgozásuk, értelmezésük.
Alvás közben a központi idegrendszer jeleket küld a húgyhólyag izomzatának, hogy az ellazuljon, engedje tágulni a hólyagot, és ezzel biztosítsa a vizelet visszatartását. Másrészt „utasítja” a hólyag záró izomzatát, hogy az megfelelő tónusban legyen, és ne engedje távozni a vizeletet. Az ágybavizeléssel küzdő gyermekeknél előfordulhat, hogy ezek a funkciók nem működnek megfelelően, ami az alvás alatti akaratlan vizeléshez vezet.
Számos tényező zavarhatja az idegrendszer normális működését, és hozzájárulhat az éjszakai (vagy akár nappali) bepisiléshez. Például egyes gyermekeknél előfordulhat, hogy túlérzékeny a hólyag vagy kicsi a hólyag kapacitása. Másoknál nem termelődik elegendő vízvisszaszívást serkentő hormon az idegrendszerben. Van akiknél az okozza a problémát, hogy az idegrendszer még nem eléggé érett a hólyagműködés szabályozásához.
Mit is jelent ez az utolsó mondat?
Ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően működjön, szükséges a bemenő jelek minél tökéletesebb feldolgozása. Ennek köszönhető a jelekre történő megfelelő válaszműködés. A szobatisztaság problémakörével kapcsolatban ez azt jelenti, hogyha az idegrendszer érzékeli, hogy a hólyag telítődött, akkor szó szerint és átvitt értelemben is „felébreszti” az illetőt, jelzi, hogy „gyerünk a WC-re!”.
Ahhoz, hogy ez a folyamat zökkenőmentesen végbe menjen, feltétlenül szükséges az izomtónus pontos beállítása, a tónusváltozás precíz érzékelése. Az izomtónus beállításunk mindig attól függ, hogy a fejünk hol helyezkedik el a térben. Nem mindegy, hogy ülünk, állunk fekszünk, gurulunk, vagy pörgünk. A belső fülünkben található vesztibuláris vagy egyensúlyérzékelő szerv érzékeli a fejünk mozgását és térbeli helyzetét. Amennyiben ez a szerv hibásan vagy éretlenül működik, a központi idegrendszerbe pontatlan jelek érkeznek. Ennek következtében az agyunk nem tudja megfelelően beállítani az izomtónusunkat.
Az egyensúlyérzékelő szervnek az izmok, inak állapotának érzékelésében is jelentős szerep jut. Tehát, ha az egyensúlyérzékelő szerv nem működik tökéletesen, nemcsak a hólyag izomzatának szabályozásával lesznek gondok, hanem a hólyag telítettségének érzékelésével is.
Az ágybavizelésben szenvedő gyermekeknél a vizsgálatok kimutatták, hogy a hólyagot irányító izmomban, az úgynevezett detrusor izomban, valamint a húgycső záróizmában csökkent, azaz hipotón az izomtónus. A csökkent izomtónus megnehezítheti, hogy a hólyag megtartsa a vizeletet, és a húgycső záróizma megakadályozza a vizelet kiszivárgását. Ennek az ellenkezője is előfordulhat. Azaz megesik, hogy a hólyag izomzata "túlműködik", ami a hólyag túl gyakori vagy túl erős összehúzódását váltja ki. Ez szintén akaratlan vizeléshez vezet.
Miért nem érik meg a vesztibuláris vagyis egyensúlyérzékelő szerv?
Az egyik és leggyakoribb magyarázat a csecsemőkori reflexek táján keresendő. Amennyiben a baba izomtónusa túl merev vagy túl feszes volt csecsemőkorban, akkor azok a reflexek, melyek a gyermek fejének mozgatását idézik elő, nem váltódtak ki elegendő mennyiségben és minőségben. A megfelelő mennyiségű fejmozgás azért szükséges, mert a "félérett" egyensúlyérző szervnek ezek az ingerek segítik elő az érését, stimulálva a félkörös ívjáratokat. Emellet az említett reflexek ingerlik az agyban az ún. prefrontális kéregnek egyes területeit is. Az agynak ez a része olyan végrehajtó funkciókért felelős, mint a döntéshozatal, az impulzuskontroll és a figyelem, de szerepet játszik a vizeletürítés akaratlagos szabályozásában is. Vizsgálatok kimutatták, hogy az ágybavizelésben szenvedő gyermekeknél alvás közben csökken a prefrontális kéreg aktivitása, ami hozzájárulhat a hólyagműködés feletti kontroll hiányához.
A csecsemőkori reflexek jelenléte 3 éves kor felett TÜNETEK, melyek azt jelzik, hogy az agykéreg nem elég érett, és szüksége van még a csecsemőkori reflexek által generált ingerekre. Ezért a kéreg nem gátolja le ezeknek a reflexeknek a működését, engedi, hogy továbbra is „életben maradjanak”.
Számos olyan csecsemőköri reflex van, ami különböző okok miatt nem kerül gátlás alá. A probléma, melyet a fennmaradó reflexek okoznak, többnyire attól függ, hogy milyen összetételben vannak jelen ezek a primitív reflexek.
A vizeletvisszatartást illetően a leggyakrabban fennmaradó reflexek a következők: aszimmetrikus nyaki tónusos reakció (ATNR), csípő-ágyéki reflex (Galant), előre vagy hátrafele irányuló tónusos labirintus reakció (TLRe és TLRh), ejtőernyős reflex (ez utóbbi nem elsődleges primitív reflex). Amennyiben valaki rendszeresen végzi a megfelelő gyakorlatokat melyek elősegítik, hogy a nevezett reflexek gátlás alá kerüljenek, a bepisiléssel kapcsolatos problémája szinte minden esetben megoldódik.
Természetesen a vizeletvisszatartással kapcsolatos gondok esetén először ki kell zárni, hogy nincs-e hormonális vagy szervi oka a problémának. Amennyiben nincs ilyesmi a háttérben, neki kell állni a gyakorlatok végzésének.
Az éjszakai bepisilésről bővebben a könyvem 185. oldalától kezdve találhat információt az érdeklődő olvasó. Illetve a 189. oldaltól megtalálhatók a leggyakrabban alkalmazott és javasolt gyakorlatok a megoldást illetően.
Új! Ez a videócsomag tizenkettő speciálisan összeállított gyakorlatot tartalmaz. A gyakorlatok mindegyike egyedi utat kínál az éjszakai ágybavizelés okozta problémák enyhítésére.
Érdemes elkezdeni a tornázást a száraz és nyugodt éjszakák érdekében!