top of page
  • Szerző képeDr. Stephens-Sarlós Erzsébet

A primitív reflexek gátlása, avagy miért érdemes/szükséges otthon naponta tornázni?

David Eagleman neurobiológus és író számos könyvében, köztük a „The Brain: The Story of You” című művében arról ír, hogy minden ember agya születéskor csak „félig érett”.


Az agy

Ez azt jelenti, hogy bár az agy alapvető szerkezete genetikailag programozott, a fejlődés, a bonyolultabb szerveződés kialakulása, nagymértékben függ a belső és külső környezeti hatásoktól és a tapasztalatoktól. Az agy plaszticitása, azaz az a képesség, hogy formálódik és alkalmazkodik a környezethez, kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a folyamatban.


A környezeti hatások, mint például a szociális interakciók, a tanulás és a különféle szenzoros tapasztalatok, alapvetően befolyásolják az agy fejlődését és érését. Eagleman rámutat, hogy a mozgás és a fizikai aktivitás különösen fontos szerepet játszik az idegi kapcsolatok kialakulásában és megerősítésében. Az aktív mozgás stimulálja az idegsejteket és elősegíti az új szinapszisok (kapcsolatok) kialakulását, sőt, új idegsejtek képződését, amelyek nélkülözhetetlenek az agyi funkciók fejlődéséhez és finomhangolásához. Így a gyermekkori mozgás és játék nemcsak a fizikai fejlődés, hanem az agy érési folyamatainak szempontjából is alapvető fontosságú.


Az agy „félig érett” állapota lehetőséget biztosít arra, hogy az egyén alkalmazkodni tudjon a specifikus környezetéhez és kihívásaihoz, ami tulajdonképpen szerencse, hiszen egy „rugalmas képződményről” van szó, és sokféle környezethez tud idomulni. Ez a rugalmasság biztosítja a folyamatos fejlődést, ami lehetővé teszi, hogy az agy folyamatosan tanuljon és fejlődjön az élet során, reagálva az új információkra, élményekre. Az ilyen adaptív (alkalmazkodási) folyamatok révén az agy képes optimalizálni működését, amely alapvető az egyéni fejlődés és a kognitív képességek szempontjából. Optimális esetben a genetikai alapok és a környezeti hatások kölcsönhatása, együttes működése, munkája határozza meg az agy végleges érettségét és funkcionalitását, azaz az emberi létet, működést.


A gyermekek fejlődése során az idegrendszerben végbemenő változások már-már csodaszámba mennek. Néhány hónap leforgása alatt a tehetetlen csecsemőből totyogó, majd rohangáló kisgyermek lesz, aki hamarosan biciklire ül, megtanul úszni, kézen állni vagy éppen gördeszkával fog elképesztő mutatványokat bemutatni. Ezzel párhuzamosan a síró, visító kisbaba kimondja az első szótagokat, szavakat, majd mondatokban kezd beszéni. Kérdéseket tesz fel a világ dolgaival kapcsolatban, és hamarosan képes lesz a saját véleményének megfogalmazására.


egy kisfiú fut

A fejlődésnek van egy csodás „indítómotorja” és ez nem más, mint az úgynevezett primitív reflexek sokasága. De miért is fontosak ezek a csecsemőkori reflexek, és milyen hatásuk van a gyermekek fejlődésére? Nos azért, mert ezek az automatikus mozgássorok a tudattól függetlenül működnek, és amellett, hogy felelősek a védekezésért, a táplálkozásért, a testünk helyzetének a beállításáért és a szenzoros érzékelést támogatásáért, ingerlik, fejlesztik az agykéreg bizonyos területeit. Amikor a kéreg „megérett”, olyan ingerületátvivő anyagot termelnek az idegsejtek, mely blokkolja az adott primitív reflexet, ezzel jelezve a kéreg érettségét.


Tehát annak a gyermeknek az agya, akinél kiválthatók a primitív reflexek, SEGÍTSÉGÉRT KIÁLT. A segítség maga a mozgás. A MINDENNAPOS ÉS CÉLIRÁNYOS MOZGÁS.


tornázó gyerekek

Milyen mozgást kell végezni?


Az idegrendszerben minden mozgás nyomot hagy. Minden mozgás elektromos jellé alakul, mely bizonyos idő elteltével az agykéreg különböző részeit ingerli. A „különbözőn” van a hangsúly, ugyanis nem mindegy, hogy egy gyermek, akinek számos primitív reflexe megvan, milyen gyakorlatokat végez. Minden primitív reflexhez tartozik egy terület, amelyet ingerel. Ennek a területnek a sejtjei fogják termelni azt az ingerületátvivő agyagot, ami gátolja a reflexminta megjelenését. Ezért minden primitív reflexnek megvan a saját gyakorlatsora. Ezek hatékonyabbak a reflex gátlásának szempontjából, mint bármi egyéb.


Miért fontos a mindennapi gyakorlatvégzés, még akkor is, ha csak 10-20 perces?


Képzeljük el azt, hogy egy gyermek, aki zongorázni tanul, minden héten csak egyszer gyakorol, 120 percen keresztül. Nyilván nem fog úgy fejlődni, mintha minden áldott nap 15-20 percet gyakorolna. De olyan sportolóval sem találkozunk, aki hétfőn halálra edzi magát, aztán a hét többi napján felteszi a lábát az asztalra, és nem csinál semmit. Az idegrendszernek szüksége van a rendszeres stimulációra és a pihenésre egyaránt. Hogy miért?


A rendszeres mozgás által új idegsejtek keletkeznek. A mindennapos, rendszeres tréning serkenti az új szinapszisok, vagyis az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását. Így az újonnan keletkezett idegsejtek be tudnak épülni a hálózatba. Ezek a kapcsolatok nagyon fontosak többek között  a tanulás, a memória vagy éppen a mozgáskoordináció szempontjából.


A rendszeres mozgás folyamatosan fenntartja különböző ingerületátvivő anyagok termelődését, melyek részt vesznek az idegi folyamatok serkentésében, gátlásában. Az ingerületátvivő anyagok közül a GABA, többek között fontos szerepet játszik a túlzott ingerlékenység csökkentésében és a primitív reflexek gátlásában.


neurotranszmitterek

Miért nem veszélyesek ezek a gyakorlatok?


A primitív reflexeket gátló gyakorlatok természetes mozgásformákon alapulnak, mint például a kúszás, mászás és egyensúlyozás, hajlások, gurulások stb. Ezek a mozgások a gyermekek fejlődési szakaszaiban természetesen előfordulnak, így biztonságosak és megfelelőek az egészséges gyermekek számára.


A primitív reflex működését gátló gyakorlatok alacsony intenzitásúak, és nem igényelnek nagy fizikai erőfeszítést. A cél a finom és kontrollált mozgások végzése, amelyek nem terhelik meg túlzottan a gyermek testét, szervezetét.


A gyakorlatokat játékos módon be lehet építeni a minden napi „rutinba”, ami nemcsak szórakoztatóvá teszi őket, hanem biztosítja, hogy a gyermekek szívesen végezzék azokat. A játékosság csökkenti a stresszt a rendszeresség csökkenti a sérülés kockázatát.


A szülő, pedagógus, fejlesztő szakember kontrollja sokat számít a hatékonyságot illetően. Mivel jó esetben a szülő van legtöbbet a gyermekkel, így ő teheti a legtöbbet a rendszeres gyakorlatvégzés ügyében. Természetesen ha van egy lelkes pedagógus vagy a gyermekekkel foglalkozó egyéb szakember, akkor ő is be tud segíteni, de most az otthoni tornáról, gyakorlatvégzésről van elsősorban szó. A szülők és pedagógusok számára rendelkezésre állnak útmutatók (könyvek: A Stephens-Sarlós Program és Vulpi) és videók, amelyek segítenek a gyakorlatok helyes végrehajtásában.


egy anya, aki segít gyermekének gyakorlatokat végezni

Mit várhatunk a gyakorlatok rendszeres elvégzésétől?


A primitív reflexeket gátló gyakorlatok támogatják az idegrendszer érését, elősegítve a primitív reflexek integrálását, leépülését és a tudatos mozgások kialakulását.


A rendszeres gyakorlás hozzájárul a finommotoros és nagymotoros készségek fejlődéséhez, ami különösen fontos a mindennapi tevékenységek, például az írás, rajzolás, sporttevékenységek, hangszeres zenetanulás szempontjából.


Az idegrendszer érettsége az alapja a tanuláshoz szükséges képességek kibontakozásának, mert a rendszeres gyakorlás hozzájárul gyerekek kognitív képességeinek a fejlődéséhez.


A reflexgátló gyakorlatok csökkenthetik a hiperaktivitást és a figyelemzavart, ami pozitív hatással van a gyermekek viselkedésére és általános jólétére.


A fentiek mellett a gyakorlatok hozzájárulnak a testből és a külső környezetből származó szenzoros ingerek precízebb feldolgozásához, így az érzékelés, észlelés pontosabbá válik. Az idegrendszer képes lesz arra, hogy kiszűrje és csökkentse a bemenő zavaró jeleket. Ezzel megszűnhet a fokozott ingerkeresés vagy a túlzott szenzoros érzékenység.


Milyen problémák esetében kell (kellene) minden nap végezni a primitív reflexeket gátló gyakorlatokat?


 

Amikor azon gondolkodik valaki, hogy végezzen-e a gyermekével otthon gyakorlatokat vagy sem, akkor gondoljon arra, amit egy nyugdíjas pszichológus -fejlesztőpedagógus kolléga fogalmazott meg:

 

Korunk „fejlesztőgyakorlatai” néhány évtizeddel ezelőtt a gyermekek mindennapjainak szerves részét képezték. Úgy másztak fára, játszottak macskabölcsőt, csíp, csíp csókát, tipi-topit, bukfenceztek vagy gurultak a földön, hogy közben észre sem vették, és fejlődtek. Nap, mint nap fejlesztették magukat otthon, a játszótéren vagy az utcán. A mindennapos fejlesztésre ma is szükségük van a gyermekeknek, de a megváltozott körülmények miatt ezt nekünk kell biztosítani „szenzomotoros fejlesztés” címén.


egy apa, aki a lányával játszik




Comentários


Os comentários foram desativados.
bottom of page